Valamikor még a vég előtt
Szerelemtől lángolt ez a Föld.
De gonosz lett és jéghideg a Világ,
csak mi maradtunk már, kit éget a láng.

Most a lombok, a fények,
a bolygók, a gépek ránk
csak irigyen néznek,

Refr.:
Hisz' nem volt már
nagyon rég
ilyen végtelen nagy szerelem.
Szorjuk hát
A tüzét szét,
hogy megint harc helyett béke legyen,
hol élet vár.

Minek van a szív, ha nem dobog?
Mit ér a tűz, mi fojtva lobog?
A szerelem az élet volt rég.
Csak mi vagyunk, kik óvhatjuk még.

Most a lombok, a fények,
a bolygók, a gépek ránk
csak irigyen néznek,

Refr.: 2x